Blog of Saya

Rájöttem hogy már megint új hónapban vagyunk, és már megint archiválnom kell. Meg arra is rájöttem, hogy ritkán írok. Pedig most sokminden történt, csak lusta vagyok.
Amit még most se merek elhinni, az a magyarországi Miyavi koncert híre... már megrendeltem a jegyet is, remélhetőleg hamarosan a kezemben foghatom^^
Egy másik, kissebb kaliberű koncert is lesz nyáron, a Ra:IN együttes fog fellépni. És hogy ez miért izgalmas? Mert a legendás Zámbó Pata(ki) sensei játszik benne^^ (Pata-san, az X Japan gitárosa és egyben legviccesebb figurája :)) Úgyhogy mindenképpen ott a helyem.
Már csak az lenne ennél jobb, ha az egész X Japan idejönne. Vérengző fangörl módjára tipornék el mindenkit, hogy az első sorba kerüljek :)
Állítólag a Miyavi koncert egy 600 férőhelyes teremben lesz... cseppet sem fogjuk egymást agyontaposni -_- De akkoris Miyaaaa!

Ezenkívül, tegnap volt hide 11. halálévfordulója. Tessék gondolni rá.

Yoshiki búcsúbeszéde... fordítás annak aki nem tud angolul (nem mintha én tudnék^^):

"Hatalmas sokkot kaptam, amikor hallottam a haláláról. Még mindig nem hiszem el, mi történt. Ő most alszik, gyönyörű arccal. Sokszor próbáltam fölébreszteni, de ő most alszik. Ötünk közül hide volt az egyetlen aki meg tudta őrizni a nyugalmát és átgondolta a dolgokat. Bár én voltam a vezető, ő volt aki mindig nyugodt volt és jó tanácsokat adott nekem ha ideges és érzékeny voltam. Persze a sok nyomás alatt néha ő is majdnem elvesztítette önmagát. De ezek alatt a nehéz idők alatt, ő mindig felhívott engem. Beszélgettünk az X-ről, zenéről, barátokról, az életről, rajongókról, majdnem mindenről. Olyan volt nekem mint egy bátty, és néha mint egy öccs. Együtt ittunk és néha verekedtünk. De a következő nap odajött hozzám, és azt mondta: "Yoshiki, csináltam valamit a múlt éjszaka? Sajnálom, de nem emlékszem." De most, ő már nem tud nekem semmit mondani... alszik. Minden rajongónak és barátnak, ti mind biztosan össze vagytok zavarodva. Én sem tudom kifejezni ezt a szomorúságok szavakkal, de meg kell értenünk és elfogadnunk ezt a fájdalmas valóságot. Kérek mindenkit, melegen ügyeljetek az ő örökkévaló álmára."

:''''((((

És hogy kicsit vidámabb vizekre evezzünk, ez a KAMInap is olyan volt, amilyennek lennie kellett... nekem legalábbis biztosan. Nem igazán tudom értelmesen összefoglalni, de rengeteget nevettem^^
A nap örökérvényű bölcsességei Spalitól:
- "Állatkertben érzem magam"
- "Nah, ez a két állatkerti szökevény..." (furcsa módon vonzódik az állatkertekhez :D)
És agymenések tőlem és menyasszonyomtól:
- "Mi lehet Pata igazi neve?"
- "Hát... Patamaru... Pataki..."

-"Muci egyszer dobolás közben fog szívrohamot kapni..."
-"És ráfagy az arcára a vigyor..."
És erre Spali:
- "Elhúzzák a kis ablakot a koporsóján, és vííííí!"

Bizonyos környezetben és bizonyos emberekkel együtt nagyon hülye tudok lenni :)
Most viszont várnak a tételek, és remélem, túlélem a jövő hetet...